Leírás
Az Országos Mentőszolgálat kötelékében szolgálatot teljesítők, az alapellátók és a kórházi ambulanciák évente sok tízezer gyermek első ellátását végzik. Mégis, hogyha súlyos állapotú gyermek kerül szóba, akkor a helyzettel kapcsolatban legtöbben először a „szorongással teli” vagy „félelmet keltő” kifejezést használják. Ezek után következik a „gyakorlatlanság”, esetleg a „csak ez ne történjen”. Ennek legfőbb oka, hogy a gyermekeseteknek csupán töredéke nagy időfaktorú, helyszíni beavatkozást is igénylő kórkép, tehát egy-egy ellátóra évente csupán néhány ilyen eset jut (de könnyen lehet, hogy annyi sem) és így nincs lehetőségük magabiztos tudást és gyakorlatot, rutint szerezni. Az ellátó szorongását a gyakorlatlanságon felül tovább növeli a fokozott felelősségérzés, a kommunikációs nehézségek és a szülői jelenlét is.
A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat budapesti Gyermekrohamkocsija 25 éve végzi tevékenységét. Gyermekintenzív osztályokon edződött orvosaink máig több mint 60000 esetfeladatot láttak el. Ennek során nemcsak a tapasztalatunk növekedett, hanem nyilvánvalóvá vált számunkra az első ellátók (mentődolgozók, házi gyermekorvosok, gyermekgyógyászok, sürgősségi osztályon dolgozók) igénye arra, hogy a sürgősségi gyermekellátásban is rendelkezésre álljanak jól értelmezhető, a gyakorlatban könnyen használható vezérfonalak, gyorsan áttekinthető diagnosztikus sémák és ellátási algoritmusok, amelyeket elsajátíthatnak és követhetnek. Ez az igény szülte a Sürgősségi gyermekellátás – Az első órák teendői című hiánypótló könyvünket, melynek most jelent meg az átdolgozott, bővített és frissített kiadása.
Könyvünk megírásakor arra törekedtünk, hogy a legkorszerűbb és a gyakorlatban legjobban használható ismereteket adjuk át, melyek vezérfonalként szolgálhatnak a sürgősségi gyermekellátásban azoknak az egészségügyi szakembereknek, akik súlyos állapotú betegekkel foglalkoznak, de kevés gyermekellátási tapasztalattal bírnak, illetve azoknak, akik gyermekekkel foglalkoznak, de ritkán találkoznak súlyos beteggel. A többségében jelenleg is aktív, kivonuló szolgálatot is ellátó gyermekintenzíves illetve gyermekaneszteziológus szerzők pontosan tisztában vannak a helyszíni ellátás lehetőségeivel, korlátaival és nehézségeivel. Ez teszi a könyvet nagyon gyakorlatiassá és a mindennapi munkában is jól használhatóvá, hiszen az íráskor, szerkesztéskor mindvégig azt a kérdést tettük fel magunknak: vajon mire van szüksége az ellátónak akkor és ott?
